Annyiszor írták már meg újságírók, hogy melyik színésszel lehetetlen együtt dolgozni, esetleg együtt élni, mert

• lenézik az egész stábot, beleértve a rendezőt is;
• nem ismerik a fürdőszoba különböző kellékeit, mint például zuhany, vagy fürdőkád;
• elfelejtették azt, hogy honnan indultak, és ezzel nemcsak a saját –, de mások – életét is megkeserítik;
• és sorolhatnám napestig.

De nem sorolom. Mert szerencsére vannak olyanok is, akiket a hírnév nem változtatott meg, sőt talán még jobb emberré is tett. Olyan ismert és népszerű emberek ők, akik nem felejtették el, honnan indultak, és szeretettel és odafigyeléssel közelítenek másokhoz is.

2014 nyara óta a filmezés az egyik nagy szenvedélyem. Véletlenül csöppentem bele – akkor még más munkáim mellett –, a statisztálásba, és ha már így alakult, ott is ragadtam. Bár sosem voltam nagy filmszakértő és filmnéző –, ha már választanom kellene, inkább olvasok –, mégis az a világ, amibe belekeveredtem akkor, lenyűgözött.

Mosolygó emberek, szenvedélyes munkavégzés, és profizmus áradt a kamerák kereszttüzében, s bár emlékeim szerint az első forgatásokon inkább próbáltam elvegyülni a tömegben, és láthatatlanná válni, mára már azonban bátrabban mozgok a kamerák előtt.

Az elmúlt évek alatt igen sok filmes élményem volt, ami jelentősen befolyásolta az életem alakulását. Eljátszhattam egyszer a jósnő szerepét egy összesen háromszereplős filmben. Akkor láttam először forgatókönyvet, és olyan kamerát is, ami csak engem vesz. Félelmetes és izgalmas is volt egyszerre. Menekültem a Bosszúállókban, és a többiekkel együtt gyilkoltam egy vámpír összejövetelen. Találkoztam Brad Pittel, Samuel L Jacksonnal, legutóbb pedig Harrison Forddal. Dolgoztam kedves, mosolygós és vidám filmrendezőkkel, de olyannal is, aki üvöltözött és kötekedett a stáb tagjaival.

Most pedig térjünk rá azokra a színészekre, akikről szó esett már a cikk címében. Akikkel öröm lehet az élet, mert valósággal izzik körülöttük a levegő, és mert jó a társaságukban lenni. Mert nem a forgatás kellékeinek tekintik a statisztákat, hanem kollégáknak, partnereknek. Mert köszönnek, és mosolyognak, esetleg még szót is váltanak veled. Bizony vannak ilyen színészek is, és szerencsére nem is kevesen. Mostani írásomban 5 olyan filmsztárt mutatok be, akik elért sikereik ellenére csodálatos emberek maradtak.

1. Matt Damon - Bourne

Forrás: ew.com

A Bourne ötödik részét forgatta Londonban; egy verekedős jelenet szereplői voltunk. Körülbelül százötven férfi, és csak tizenkét női statiszta lett beválogatva, ezek egyike voltam én. A forgatáson közel álltunk a szereplőkhöz, egészen pontosan Matt Damonhoz. Mint általában a statiszták érkeznek hamarabb, a színészeket akkor hívják, amikor mi már készen álltunk a jelenet felvételéhez. Egészen addig a pillanatig nem is tudtam, hogy Matt Damon rajongója vagyok. A színész, ahogy emlékszem, körbenézett és minden irányba köszönt, nekem kétszer is jutott a mosolyából, amivel örökre sikerült belopnia magát a szívembe. Amúgy nem használt dublőrt, a bunyós részeket is vele vették fel. Sajnos a színésszel történő munka csupán néhány percig tartott. (A legrövidebb, de a legemlékezetesebb forgatásom Matt Damonnal volt.) Ott ugyanis kiderült, hogy a női statiszták ennek a jelenetnek nem fontos szereplői, és amúgy is figyelmünket elvonta a közvetlen színész. Mert Matt Damonnak olyan kisugárzása volt, hogy minden nő egyszerre szisszent fel, amikor megjelent. A színész tényleg az maradt, aki volt. Eszembe is jutott az, hogy még régebben olvastam róla, hogy azért szerethető Matt Damon, mert olyan, mint a szomszédunkban lakó hétköznapi srác, akivel nap, mint nap találkozunk. Én bármikor szívesen összefutnék vele, kár, hogy nem a szomszédomban lakik.

2. Sylvie Testud - Final Portrait

Forrás: cinestranger.com

Talán egy kicsit kakukktojás a listán, mert a francia színésznőt nem biztos, hogy nálunk is olyan sokan ismerik – bár lehet, hogy csak én nem, filmes hiányosságaim miatt –, de nekem mégis nagy élmény volt találkozni vele.

A Final Portrait című film forgatása nemcsak azért volt emlékezetes számomra, mert ez volt az első film, amelyben, mint kiemelt statiszta forgathattam –, ott választottak egyébként ki a szerepre a stáb tagjai – hanem azért is, mert Sylvie Testud a kollégái közül is kitűnt. Miután olyan szerencsés voltam, hogy többet szerepelhettem a megszokottnál, megkérdezték a nevemet. Éppen elbámészkodtam valamerre, amikor hallottam, hogy szólítanak: Szilvi, és a színésznővel egyszerre kaptuk fel a fejünket, nézve a hang irányába. A színésznő Sylvie odafordult hozzám, és nagy örömmel megkérdezte: Téged is Sylvie-nek hívnak? Akkor kezdtünk el beszélgetni, majd később kint is, amikor neki ki kellett a kávézóból dühösen rohannia, nekem pedig szintén el kellett hagyni a kávézót –, szinte ugyanabban az időben.

A Final Portrait című filmet egyébként a színészként is dolgozó Stanley Tucci rendezte, aki akár szintén felkerülhetett volna erre a listára. Felemelő élmény volt vele is dolgozni.

3. Danny de Vito - Big Ears

Forrás: parade.com

Azon kevés színészek egyike, akinek igen sok filmjét láttam és szerettem, és majd valamikor a Dumbót is meg fogom nézni. Danny de Vitoval két hetet tudtam forgatni. A Dumbóban ő volt a porondmester, mi pedig a közönség. A színész végig rendkívül közvetlen, és kedves volt. A szünetekben vicceivel és történeteivel szórakoztatott minket.

A legviccesebb jelenetnek mégis az érkezését emelném ki: egy nagyon hangos kiskocsin száguldozott (nem, nem autó), mintha csak egy mozifilm egyik jelenetét játszotta volna el éppen. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni.

4. Marion Cotillard - Allied

Forrás: youtube.com

Az Allied forgatásán találkoztam a nagyon barátságos és mosolygós színésznővel, aki mellett még Brad Pitt fénye is kialudt, de legalábbis elhalványult. Marion Cotillard vidámsága és közvetlensége kiemelte őt az átlag-világsztárok sorából.

A színészek korábban végeztek, mint mi és Marion Cotillard hatalmas Thank you-kkal köszönte meg a munkánkat, és azok a szerencsések, akik bábákat játszottak, még egy baráti ölelést is kaptak tőle. A filmben egyébként én a két apáca egyike voltam. 

5. Matt LeBlanc - Episodes

Forrás: variety.com

Mindenki jóbarátja az első perctől elvarázsolta az összes statisztát, pedig volt belőlünk bőven. Összesen 150-en ültünk egy színházteremben, és nagyon könnyű feladatot kaptunk: néznünk kellett azt, ami a színpadon történt, és néha-néha nevetni, tapsolni. Ez egyáltalán nem okozott problémát, a filmsztárnak köszönhetően. Nem is emlékszem arra, hogy volt-e ennél könnyebb jelenetem. Matt LeBlanc Londonban az Episodes sorozatát forgatta, ahol önmagát kellett alakítania. A színész nemcsak hogy szerepe szerint alakította önmagát, de ha ilyen a valóságban is, akkor minden bizonnyal öröm lehet vele az élet. A szünetekben ugyanis nem húzódott vissza a kuckójába, mint általában a nagy színészek szoktak, és nem pihente ki a fárasztó nap gyötrelmeit, hanem minket, statisztákat szórakoztatott. Történeteket mesélt a mikrofonba, és hangosan nevettünk rajta, így igazán élvezetesre – és felejthetetlenné – vált a hosszú nap. Egyértelmű, hogy a színész nemcsak mozira, de színpadra is született. Távolból, a közönség soraiból figyeltem, amikor a rendező utasította, hogy mit csináljon, és közben mindenkihez volt egy kedves szava.

Bár ilyenkor szokott az megtörténni, hogy egy cikknek lesz egy folytatása is néhány nap múlva, amelyben megmutatom, hogy ki volt az 5 legbunkóbb világsztár, akivel valaha találkoztam, de ez elmarad. Ígérem, nem lesz ilyen sztorizgatás, hiszen mindenkinek lehet rossz napja, ezért nem áll szándékomban senkit kritizálni, bírálni, vagy lejáratni. Felejthetetlen élményekkel lehet, hogy majd egyszer visszatérek, mert maradt még néhány világsztár, akik megérdemlik, hogy jóemberként is a címlapra kerüljenek.