Szokatlan viselkedésének köszönhetően távol tartotta magát az emberektől Jennifer és June Gibbons, akik „néma”, illetve „csendes” ikrekként kerültek újságok címoldalára. Az, hogy harminc éven keresztül csak egymással voltak hajlandók beszélni, csupán kezdete volt meglehetősen furcsa életüknek.

„Néma ikrek”

1963. április 11-én a jemeni Aden brit katonai kórházban született meg June és Jennifer. A Gibbons házaspár eredetileg Barbadosról származott, de az 1960-as évek elején az Egyesült Királyságba emigrált, miután a családfő technikusként a brit Királyi Légierőnél kapott munkát.

A házaspár Aubrey és Gloria Gibbons az ikreken kívül még három másik gyermeket is vállalt: Greta, David és Rose.

Jennifer és June teljesen egészségesnek tűnt, nem mutatott egyikük sem szokatlan viselkedést csecsemőkorában, legalábbis szüleik ezt nem vették észre. Minden megváltozott azonban, amikor nőni kezdtek, és kisgyermekké cseperedtek. Habár a család otthon angolul kommunikált, az ikrek beszédkészsége jóval elmaradt a kortársaikétól, így „kifejlesztettek” maguknak egy saját, privát nyelvet, amit csak ők értettek. Ez a bajan creole, vagyis az angol alapú kreol nyelv felgyorsított változata volt.

Problémák az iskolában

Az ikreket az általános iskola megkezdésekor folyamatosan zaklatták, mivel osztályukban ők ketten voltak csak színes bőrű gyerekek. A zaklatás idővel olyan súlyossá vált, hogy oktatóik hamarabb hazaküldték őket, hogy elkerüljék társaikat, akik az iskola végeztével sem hagyták békén a lányokat. Ennek köszönhetően a lányok még inkább elválaszthatatlanná váltak egymástól, erősítette az egymáshoz való kötődésüket társaik lehetetlen viselkedése.

Forrás: BBC Pictures

Tinédzser korukra June és Jennifer közös nyelvét már senki sem értette rajtuk kívül. De nemcsak ebben különböztek társaiktól, más szokatlan viselkedésformákat is felvettek. Például megtagadták az iskolában az írást és az olvasást. Cselekedeteik olyan volt, mintha tükrözve lettek volna, tehát mindent egyformán csináltak, így a mozdulataik és a lépéseik is azonosak voltak. Ami viszont a legkülönösebb volt, hogy változatlanul nem beszéltek senkivel sem, csak egymással.

Egészségügyi szakemberek vizsgálták az ikreket

1974-ben egy John Rees nevű orvos éppen az éves, egészségügyi vizsgálatot végezte az iskolában, amikor felfigyelt a Gibbons ikrek vizsgálata közben egy furcsa viselkedésre. Az oltásra, amit kapniuk kellett, egyikük sem reagált, semmiféle hangot nem adtak ki, hanem felvettek egy „rongybabaszerű” pózt. Rees aggódva osztotta meg tapasztalatait, észrevételeit az iskola igazgatójával, aki nem foglalkozott ezzel. Így az orvos egy gyerekpszichológus segítségét kérte, aki azt tanácsolta a szülőknek, hogy járassák a lányokat terápiára. Annak ellenére, hogy többször is részt vettek pszichoterapeutákkal, pszichiáterekkel, és pszichológusokkal történő foglalkozásokon, nem lett jobb a helyzet, minden kezelés teljesen eredménytelen maradt, a lányok továbbra sem beszéltek senkivel.

1977 februárjában Ann Treharne logopédus vizsgálta az ikreket. Természetesen vele sem voltak hajlandók beszélni, de azt sikerült elérni, hogy egyedül hagyva őket egy teremben, rögzíteni tudták egy beszélgetésüket. Treharne ezt látva úgy érezte, hogy habár June hajlandóságot mutatott a kommunikációra, Jennifer megakadályozta ebben. Treharne később azt mondta, hogy Jennifer „kifejezéstelen tekintettel ült ott, de éreztem az erejét. Eszembe jutott az a gondolat, hogy June-t az ikertestvére szállta meg.”

Mivel minden terápiás kísérlet kudarcot vallott, a szülők a szakemberekkel konzultálva úgy döntöttek, hogy a néma ikreket elválasztják egymástól, és különböző bentlakásos iskolákba küldik őket.  Abban reménykedtek, hogy a lányok így elkezdenek kommunikálni másokkal, s végre kialakulhat a saját egyéniségük. De természetesen ez sem működött. Ehelyett ugyanis, hogy Jennifer és June nyitottak volna mások felé, egymástól távol még visszahúzódóbbá váltak, teljesen lehangolt állapotba kerültek. A szétválasztásuk egy pontján két embernek kellett June-t kiszedni az ágyból, majd egyszerűen a falnak támasztották, és érezték, hogy teste „merev és nehéz, mint egy holttest”.

Beszéd helyett írás

Forrás: emadion.it

Amikor végre újra együtt lehettek a lányok, még jobban visszahúzódtak. Továbbra sem beszéltek szüleikkel, vagy a többi testvérükkel, kommunikációs eszközként inkább levelet írtak. Idejük nagy részét a hálószobájukban töltötték, és történeteket találtak ki. Ezekről egyedül Rose tudott. Írás iránti szenvedélyüket erősítette az is, hogy karácsonyra naplót kaptak ajándékba. Elképesztő lelkesedés alakult ki bennük az írás iránt, de történeteik meglehetősen sötétek voltak. Írásaik többsége a kaliforniai Malibuban játszódott és olyan fiatalokról szólt, akik szörnyűségeket követtek el. Később a munkanélküli segélyükből ki is adatták ezeket a történeteket egy könyvbe rendezve. Ez volt azonban az egyetlen siker, amit átéltek, és egyetlen másik kötetüket sem adták ki. Habár két fiatal nő története, akik magányba vonulva zárják el magukat a külvilágtól, hogy az írásra összpontosítsanak, tökéletes témának tűnik egy következő regény megírásához, ez a néma ikrek esetében nem bizonyult igaznak. Saját kiadású regényük témái ugyanolyan furcsák és aggasztóak voltak, mint viselkedésük.

Kábítószerrel való visszaélés és bűncselekmények

A néma ikrek 18 éves korukban arra vágytak, hogy tapasztalatokat szerezzenek a hálószobájuk falain kívüli életből. Tiltott kábítószert fogyasztottak, sokat ittak, és különböző bűncselekményekbe keveredtek. Fizikailag bántalmazták egymást, sőt a beszámolók szerint majdnem meg is ölték a másikat. June egyszer megpróbálta Jennifert belefojtani egy helyi folyóba, míg Jennifer egy elektromos vezetékkel próbálta testvérét megfojtani. Itt azonban nem álltak meg. 1981 októberében felgyújtottak egy traktorboltot, amivel 200 000 dolláros kárt okoztak, majd egy iskolaépületet is megpróbáltak lángra lobbantani. Emiatt le is tartóztatták őket betörés, gyújtogatás és lopás vádjával.

Forrás: PA Images / Getty Images

Az ellenük felhozott vádakban bűnösnek találták őket, majd az 1983-as Mentális Egészségügyi Törvény értelmében határozatlan idejű fogva tartásra ítélték a lányokat a Broadmoor Kórházban, egy szigorúan őrzött mentális egészségügyi intézményben. 

Küzdelmek a börtönben

Nem voltak könnyűek a börtönévek, valósággal a poklok poklát élték át ott. A magas fokú biztonságot nyújtó mentálhigiénés intézmény nem volt olyan engedékeny a lányok életmódjával szemben, mint az iskolájuk és a családjuk. Ahelyett, hogy hagyták volna, hogy továbbra is úgy viselkedjenek, ahogy eddig, hagyták volna őket visszavonulni a saját világukba, az intézmény orvosai nagy dózisú, erős antipszichotikus gyógyszereket szedettek velük, amelyek súlyos mellékhatásokat okoztak nekik. Jennifer látása romlani kezdett, és kialakult nála egy tardive dyskinesia nevű neurológiai rendellenesség is, amely önkéntelen, ismétlődő mozgásokat okozott a lánynak. Ezekben az években rendszeresen írtak naplót, ebben az egy tevékenységben találtak némi megnyugvást. Később a naplóba a Sunday Times újságírója, Marjorie Wallace is bepillantást nyerhetett. A naplóbejegyzésekből kiderült, hogy az ikrek nem nagyon szerették egymást, June azt írta testvéréről, hogy „sötét árnyék”, és olyan érzése volt, mintha valami megszállta volna Jennifert. Jennifer pedig azt állította, hogy June „a nyomorúság, a megtévesztés és a gyilkosság megtestesülése”, illetve „végzetes ellenségének” titulálta ikertestvérét.

A néma ikrek több mint 11 évig éltek Broadmoorban. June az egyik naplóbejegyzésében így emlékezett meg erről:

„Tizenkét év pokol várt ránk, mert nem beszéltünk. Keményen kellett dolgoznunk azért, hogy kijussunk innen. Elmentünk az orvoshoz. Azt mondtuk: ’Nézd, azt akarták, hogy beszéljünk, most beszélünk.’ Azt mondta: ’Nem mentek ki innen. Harminc évig itt lesztek.’ Tényleg elvesztettük a reményt. Írtunk egy levelet a Belügyminisztériumnak. Levelet írtunk a Királynőnek, kértük, hogy kegyelmezzen meg nekünk, vigyen ki minket. De csapdába kerültünk."

A testvérpár egymástól elválaszthatatlan kapcsolatban élt, mert nem tudtak külön élni, de együtt sem voltak képesek a normális életre. Jennifer úgy vélte, hogy June szebb és intelligensebb nála. June erről a naplójában írt, ahogy azt is lejegyezte, hogy fél a testvérétől. Marjorie Wallace hosszú bejegyzést írt a lányokról. Ebből kiderült, hogy Jennifer közölte, hogy meg kell halnia. Amikor Wallace megkérdezte, hogy miért, akkor a lány annyit válaszolt, hogy azért, mert így döntöttek a testvérével, ugyanis képtelenek a normális életre, ha mind a ketten élnek.

Forrás: PA Images / Getty Images

Megtörtént a tragédia

1993 márciusában az ikerpárt egy nyitottabb intézménybe, a Glanrhyd Kórház Caswell Klinikájára helyeztették át. Jennifer azonban az úton rosszul lett, és mire megérkeztek egy közeli kórházba, már semmire sem reagált. Rövidesen meghalt a lány, 29 évesen, kiderült, hogy akut szívizomgyulladásban. Ez szokatlan volt, mivel a szervezetében nem találtak mérgezésre, vagy gyógyszerekre utaló jeleket az egészségügyi szakemberek. A halálával kapcsolatos nyomozás során June elmondta: testvére az átszállítás előtti napon furcsán viselkedett és a közelgő haláláról beszélt.

Élet Jennifer után

Jennifer halála után June egy évig Caswellben maradt, majd hazaköltözött Nyugat-Walesbe. Teljesen más emberré vált testvére nélkül, úgy beszélt másokkal, mintha élete első majdnem 30 évét nem azzal töltötte volna, hogy csak Jenniferrel beszélgetett.

June Gibbons azóta önálló életet él. Továbbra is gyógyszeres kezelést kap skizofrénia miatt, de már nincs állandó megfigyelés alatt. A beszámolók szerint minden héten meglátogatja Jennifer sírját. Arra a kérdésre, hogy ő és a testvére miért nem voltak hajlandók évtizedeken át másokkal beszélni, csak annyit mondott: „Szerződést kötöttünk. Azt mondtuk, hogy nem fogunk beszélni senkivel. Abbahagytuk a beszélgetést – csak mi ketten, az emeleti hálószobánkban.”

Forrás: PA Images / Getty Images

2016-ban az ikrek egyik testvére, Greta interjút adott, melynek során elmesélte, hogy a Gibbons család nem értett egyet Jennifer és June broadmoori bebörtönzésével, és a létesítményt hibáztatta a lányok életének tönkretételéért. Kezdetben Greta pert akart indítani Broadmoor ellen, de szülei nem támogatták őt ebben a törekvésében, hiszen a kórház beperlése nem hozza vissza Jennifert.

Forrás:

thevintagenews.com

Kiemelt kép: shadesofnoir.org.uk