Mindenekelőtt, kérlek:

Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!

Felejtsd el mára a baseballt, vagy a cuki kis filmek nézését, mert a szellemtörténetek csereberéje, egymás közti megosztása már nemcsak Amerikában a legjobb időtöltés. Sok helyen Európában is szeretik ijesztgetni egymást az emberek.

A legfontosabb az, hogy jól kell csinálnod a mesélést, az amerikaiak szerint valahogy így: Le kell ülni körben egy padlón a barátaiddal, kikapcsolt világítás mellett. (De még jobb, ha kimentek a helyi temetőbe egy holdfényes éjszakán.) Érezzétek a levegőben rejlő feszültség kísérteties súlyát és az ideges izgalom miatti bizsergést, mielőtt végighallgatjátok a következő kísérteties mesét. Természetesen egyik sem hihető, mégis egy idő után felmerül a kérdés: Mi van, ha mégis igaz? Létezhetnek olyan sötét, titokzatos dolgok, mint a szellemek és a démonok? Sokan esküsznek rá, hogy láttak szellemeket. Lehet, hogy mind hazudnak? Lehet, hogy mindegyikből hiányzik valamiféle racionális magyarázat, vagy valóban működnek az Ouija-táblák, szeánszok és a boszorkányság?

Egy biztos: a rémisztő történetek sokunk számára okoznak álmatlan éjszakákat. Mai írásom a szellemekről szól. Némelyik történet kitalált, de mások valódi emberek beszámolói. Hajlandó vagy felfüggeszteni a hitetlenséget? Olvass tovább… ha mersz.

13 kísérteties sztori, ami nemcsak a rossz alvókat tartja ébren éjszaka 

Hát ez szellemes…

Az építész kulcsa

Volt egyszer egy Edward nevű ember, aki elhatározta, hogy megtervezi és fel is építi saját, TÖKÉLETES házát. Amikor elkészült, hosszú évekig élt benne, míg végül elhunyt. Hamarosan új család költözött a házba, de valahányszor beléptek az alagsorba –, ahol korábban Edward személyes dolgozószobája volt –, az volt az érzésük, hogy valaki figyeli őket. Egy napon a családfő, az apa úgy döntött, helyrehoz egy régi kabátot, amelyről a város minden szabója azt mondta, hogy javíthatatlan. Így hát lement a régi dolgozószobába, lefektette a kabátot egy székre, majd kutatni kezdett valami után a régi íróasztalon, ami segíthet neki a javításban. De a fiókok mind zárva voltak, és nem talált hozzájuk illeszkedő kulcsot sehol. Másnap reggel visszament a dolgozószobába újabb megoldásokon agyalva, és meglepődött azon amit látott: az íróasztalon ott volt a kulcs, amit előző nap sehol sem talált. Az összes fiók nyitva volt, a kabát pedig ki volt erősítve egy állványon.

Anyai szeretet

Vannak, akik gyakran döntenek úgy, hogy szellemeket idéznek meg, nem számolva annak veszélyével. Amikor Kevin tinédzser volt, ő és a barátai hallottak egy veszélyes kanyarról a közeli autópályán, amely sok balesetet okozott az évek során. A legismertebb történet, ami a kanyarhoz fűződik, egy anyáról szól, aki öngyilkos lett, miután fia autóbalesetet szenvedett a kanyarnál, és meg is halt. A városban azt mondták, a nő szelleme ott maradt a kanyarnál, ennél a halálos fordulatnál azzal a céllal, hogy megvédje az embereket attól, hogy úgy végezzék földi küldetésüket, mint az ő elhunyt gyermeke. Kevin és barátai úgy döntöttek, hogy utánajárnak, igaz-e a történet.

Éjszaka a fiúk kimentek az autópályára. Amikor a kanyarhoz érkeztek, félreálltak. Egy zacskó lisztet hoztak magukkal, és elkezdték felszórni a fehér porral az utat, és a füvet, még az autójukra is szórtak a lisztből. Az ötletük az volt, hogy lábnyomokat találjanak annak bizonyítására, hogy a szellem valódi, és nem csak kitaláció. A fiúk utána visszaültek az autóba és elindultak a kanyarban. Kevin egyre gyorsabban és gyorsabban hajtott, amíg puffanást nem hallottak. Az autó hirtelen magától megállt, mintha valaki a saját két kezével állította volna meg. Azonnal kiugrottak az autóból, és a motorháztetőn lévő fehér lisztben két kéznyomot pillantottak meg.

Szellem a nappaliban

Négy fiatal diáklány együtt költözött egy régi New England-i házba. (El tudod képzelni? Az a típusú ház volt, amit gyakran mutatnak be a legrémisztőbb Halloween-filmekben: nyikorgó padló és hosszú, sötét folyosó...) Egy hónappal azután, hogy összeköltöztek, az egyik szobatárs észrevette, hogy hiányzik kedvenc plüssmacija. A többiek mind azt mondták, hogy nem nyúltak hozzá, és nem is látták. Teltek-múltak a hetek, és a nő már majdnem megfeledkezett a macijáról, amikor valami furcsa történt. Kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, amit alig használtak, és ott csücsült a legfelső polcon szőrös kis barátja. Minden szobatársa megesküdött, hogy fogalmuk sincs, hogyan került oda. Amikor a mackó néhány napra újra eltűnt, a lány már pontosan tudta, hol keresse.

Hang a sivatagban

Két 20 év körüli fiatal férfi, Josh és Dan együtt indult kempingezni. Úticéljuk egy sivatag volt, Új-Mexikóban. A hálózsákokon, élelmen és tűz gyújtásához szükséges anyagokon kívül szinte semmit nem vittek magukkal. Gyönyörű éjszaka köszöntött rájuk, csillagos volt az égbolt. Vacsora után elaludtak. Az utazás szépsége és békéje azonban csak rövid ideig tartott. A hajnali korai, sötét órákban Josh hirtelen egy hangra riadt fel. A hang, amit hallott, azt kiáltotta: „Gyere ide, gyorsan! Nézd!" Josh álmosan és kótyagosan ébredt, de újra hallotta: „Gyere ide, gyorsan! Nézd!" Tökéletes ismétlés volt, és a hang kísértetiesen hasonlított Dan hangjához. Ezért Josh elindult a hang irányába. Tett néhány lépést előre a sötétben, majd valaki megragadta hátulról. Megfordult, és látta, hogy Dan az, aki ujjait a szája elé emeli, ezzel figyelmeztetve Josht, hogy maradjon csendben. Összepakolták a cuccaikat, és elindultak a helyről. Még mindig nem tudják, ki – vagy mi – próbálta Josht a sivatag mélyére csábítani.

Senki sem lop kétszer

Jen iskola után minden nap elment ugyanabba a kisboltba, hogy valami rágcsálnivalót vásároljon. Idővel jó barátságba került a pénztárossal, Lucyval. Egy napon Jen kíváncsiságból megkérdezte Lucyt, hogyan akadályozná meg, ha látná, hogy valaki lopni akar valamit a boltból. Lucy így válaszolt: „Ó, innen soha senki nem lop kétszer." Jen nem tudta, hogy ez mit jelent, de ejtette a témát.

Amikor a következő iskolai hét elején visszament a boltba, Jen ott találta Lucyt néhány rendőr társaságában. Mint kiderült, egy férfi lopott a boltból, majd elhajtott, de amikor fékezni akart egy kanyarnál, rejtélyes módon meghibásodott a fékje, és autója lezuhant egy szikláról. A zsaruk megkérdezték Lucyt is, hogy tudja-e, mi történt, hiszen a bolt közelében történt a baleset. – „Nem” – mondta a lány. – „Éppen a hátsó szobában voltam, nem is láttam, amikor bejött valaki.” „Soha senki nem lop kétszer…” – jutott eszében Jennek.

Amikor a gyertya ég

Clara nagyon szomorú volt, amikor imádott nagypapája meghalt, ezért úgy döntött, megidézi a szellemét, hogy tudjon vele kommunikálni. Két kis barátnőjével együtt nekiálltak szeánszot rendezni. A három lány összegyűjtött néhány gyertyát, és olyan tárgyakat, amik a néhai nagypapáé voltak: az óráját, a szivartárcáját és róla készült fényképeket. A lányok egymás kezét fogták, mikor elkezdték a szeánszt. Egy idő után villogni kezdtek a gyertyák, és az óra mutatói gyorsan forogtak. Clara biztos volt benne, hogy a nagyapja az! Vidáman kezdett hozzá beszélni és kérdezősködött, amikor hirtelen az egyik gyertya, mintha valami láthatatlan erő irányította volna, Clara fejéhez csapódott, és jól fejbevágta a lányt. – „Nagyapa soha nem tenne ilyet” – mondta remegve. Igaza volt. Nem a nagyapja volt az – de bárki is volt az, nyilvánvalóan nem szerette, ha zavarják.

A hívatlan partivendég

Egyik este néhányan egy vacsorapartira voltak hivatalosak. Hatan gyűltek össze, és mindannyian éppen elfoglalták helyüket az asztalnál, amikor valaki kopogott az ajtón. A vacsorát szervező nő felállt, hogy megnézze, ki lehet az, de senki sem volt ott. „Valaki biztosan rájött, hogy rossz címre kopogott” – magyarázta a többieknek. De akkor mindannyian észrevették, hogy van az asztalon egy hetedik teríték is. – „Ez ott volt korábban is?” – kérdezte az egyik férfi. – „Én… biztos tévedésből tettem fel még egy terítéket” – mondta a háziasszony.

Visszavitte a konyhába a felesleges tányért, de amikor visszatért, egy másik tányér volt ott az előző helyett – ezúttal egy pohárral. A többi vendég beszélgetett egymással, és nem láttak semmi különöset. De amikor rájöttek, hogy mi történt, megdöbbentek, és nem tudták, mit tegyenek. Ezen a ponton úgy gondolták, hogy a legjobb ötlet, ha belemennek a játékba, és váratlan vendégüknek is italt és ételt tettek az asztalra.

Órákkal később

Este kilenc óra volt, az üzlet bezárásának ideje. Valerie, Ginny és Kelly voltak azok, akik ezen a napon dolgoztak. Miközben takarították az üzletet zárás után, egyszercsak valahonnan egy halom ing zuhant le a padlóra. – „Valószínűleg a szellem” – mondta Ginny. – „Nagyon vicces” – mondta Kelly, aki egyáltalán nem hitt a szellemekben. – „Nem, tényleg” – próbálta meggyőzni Valerie. „Ő egy kisfiú. Szeret játszani.” Kelly azonban továbbra sem vette őket komolyan, csak legyintett, azt hitte, ugratják, mert fiatalabb. De amikor végeztek a takarítással, bement a hátsó szobába, hogy magához vegye a kulcsait, és hazamenjen. A tükörben pedig egy fiatal fiút látott maga mellett. Amikor hátranézett, kulcsai a padlón voltak.

Az óriáskerék

Az egyik kisvárosban minden nyáron karnevált tartottak, és a sztori megtörténtekor sem volt ez másként. Charlie, akinek ez volt az első éve dolgozóként a karneválon, az óriáskerékért volt felelős. A karnevál első napja zsúfolt volt, rengetegen jöttek el, vidám emberek, jó hangulat jellemezte. Már csak egy rövid idő volt a zárásig, amikor megjelent egy gyermek. – „Egy kört mennék az óriáskerékkel” – mondta a fiú, és a férfi felé nyújtotta az előzőleg megvásárolt belépőjét. Charlie körülnézett. "Hol vannak a szüleid?" – kérdezte a kisfiút. A fiú nem válaszolt. A férfi először tanácstalan volt, hogy mit tegyen, de mivel csak pár perc volt a zárásig, ezért megengedte a gyereknek, hogy felüljön az óriáskerékre. De amikor az út véget ért, a fiú már nem ült a helyén!

Charlie a főnökéhez szaladt, hogy elmondja neki a történetet. A főnök meg sem lepődött, csak mosolygott és azt mondta: „Ó, ez Thomas.” Majd átnyújtott Charlie-nak egy cikket, ami egy régi újságból volt kivágva. A fiú fényképe volt rajta, azzal a főcímmel: „A fiú, aki leesett az óriáskerékről, nyolc éves volt.”

A ruhatolvaj      

Egy nő és lánya új házba költözött. Az anya sokat dolgozott, így a lányra hárult az összes házimunka, beleértve a mosást is. Egy nap a lány lement az alagsorba, ahol a mosógép volt, hogy kimosson egy adag ruhát. Amikor lejárt a program, és visszament a mosógéphez, a gép ajtaja már nyitva volt. „Ez furcsa” – mondta magában. Megvonta a vállát, de amikor legközelebb mosott, megismétlődött az eset. És ez még nem minden: minden alkalommal, amikor ez megtörtént, egy ruhadarab eltűnt. Egyszer egy pár zokni egyik darabja, egyszer egy rövidnadrág, és így tovább. Néhány hét múlva ismét lement mosni, és mit talált ott? Az összes korábban eltűnt ruhadarabot.

Gyerek a 213-as szobában        

Egy ügyvezető igazgató a cégét képviselve üzleti útra ment. Amikor megérkezett a szállodába, megkapta a 213-as szobához tartozó belépési kártyát. A férfi rendkívül kimerült volt, semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy leüljön, és pihenjen egyet a találkozó előtt. De a kártyája nem működött. Lement panaszkodni a recepcióra, ahol azonnal adtak neki egy új kártyát. Ez sem működött! Épp amikor el akart újra indulni a recepcióra, hogy szóljon nekik: ez a kártya sem működik, a szoba ajtaja kinyílt. Egy kisfiú tárta ki a nyikorgó ajtót, és a sötétben állt. A férfi dühösen lement a recepcióhoz és azt mondta. „Van egy másik család a szobámban.” – „Nem, ez lehetetlen” – mondta a recepciós. – „Önön kívül senki nem jelentkezett be a szobába.”

Az utazó fénykép

Miután Anna kutyája, Bo elhunyt, a nő elkezdte mindenhová magával cipelni a fényképét. Mindennél jobban szerette Bo-t, ezért is fájt annyira a szíve, amikor egy napon nem találta a képet. Valószínűleg, valamelyik útja során hagyta el. Anna egy nagyvárosban élt, és biztos volt benne, hogy örökre elvesztette egyik utolsó emlékét imádott kutyájáról. De amikor Bo születésnapja a következő évben eljött, a fényképet a szekrényben találta a régi póráz mellett.

Esküvő a sötétben                        

Egy jegyespár a kedvenc éttermében tervezte esküvőjét. De az esküvő napján sajnos egy borzalmas tragédia történt: a menyasszony leesett az étterem egyik lépcsőjén és életét vesztette. Azóta az étterem esti bezárása után a menyasszony szelleme lesétál a lépcsőn, ahonnan leesett, és felállítja az összes asztalt és széket a násznépnek, akiket soha nem láthatott.

Forrás:

rd.com

Képek: pixabay, pexels