Minden idők egyik legnagyobb filmsikere a Titanic volt. Ezt a történetet a közönség folyamatosan újranézi, James Cameron – habár voltak előtte más filmes sikerei – mégis ezzel a rendezésével írta be magát végérvényesen a filmes történelembe. 1997. november 18-án mutatták be a filmet Londonban, amely a Titanic nevű hajó 1912-es elsüllyedésének igaz történetei alapján készült, noha vannak benne olyan jelenetek, amelyek a valóságban nem történtek meg. James Cameron nemcsak rendezte, de a producere is volt a filmnek, sőt a forgatókönyvet is ő maga írta.

Az RMS Titanic brit Olympic osztályú utasszállító hajó korának egyik legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Elsüllyeszthetetlennek tartott rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, ennek ellenére mégis már a legelső útján elsüllyedt, miután jéghegynek ütközött 1912. április 14-én.

A Titanic első – és egyben utolsó – útjának történetét az egyik túlélő, Rose DeWitt Bukater (a filmben Kate Winslet) meséli el. A fiatal nő a hajón ismerkedett meg Jack Dawson-nal (a filmben Leonardo DiCaprio) és a két különböző társadalmi osztályból származó fiatal egymásba szeret. A Titanic egyaránt sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is, és akkoriban a valaha volt legtöbb bevételt hozó filmje lett. Sikerét sokáig senki nem tudta megismételni, csak jóval később, 2010-ben szintén a Cameron által rendezett Avatár, majd 2019-ben a Bosszúállók: Végjáték előzte meg.

Nemcsak a történet, de a látványvilág miatt és a színészi alakításokért is méltatták a Titanic filmet, és egész biztos, hogy a mai napig ez Cameron egyik legjobb munkája. Mégis amennyi dicséretet, annyi támadást is kapott, elsősorban Rose és Jack szerelmének történetét bírálták a kritikusok. Azt maga a rendező is bevallotta, hogy annak ellenére, hogy a Titanic alapját igaz történet adta, és néhány karakter valóban létezett, de a filmbeli jelenetek közül nem mind történt meg, és voltak olyan szereplők, akiket kitalált egy jobb film elkészítése érdekében. Cameronnak sok jeleneten változtatnia kellett, hozzá kellett adni, és elvenni bizonyos részleteket, hogy azok illeszkedjenek a megálmodott történethez.

Ennek a cikknek az a célja, hogy megvizsgálja, vajon James Cameron Titanicjának jeleneteiből mennyi valóságos, és mennyi az, ami csak a kreatív írói ötlet szüleménye. Több, mint 25 éve mutatták be a Titanicot, de vajon mely jelenetek történtek meg a valóságban?

Rose karakterének ihletője

Részben Beatrice Wood volt Rose karakterének ihletője. A fotó forrása: wikipedia

Bármennyire romantikus is elképzelni azt, hogy két különböző társadalmi osztályból származó ember egymásba szeret – és az életben néha meg is történnek az ilyen dolgok –, de a Titanicon nem volt ilyen románc egy Rose nevű nő és egy Jack nevű férfi között. Rose karakterének ihletője egy olyan nő volt, aki nem is utazott a Titanicon, noha megtehette volna, hiszen 1893-tól 1998-ig élt.

James Cameron éppen Beatrice Wood önéletrajzát olvasta, miközben a Titanic forgatókönyvén is dolgozott. Wood gazdag társadalmi osztályból származó festő, szobrász, író és színésznő volt, és amint róla olvasott, Cameron érezte, hogy „megtalálta” Rose karakterét. Alapként tehát őt használta ahhoz, hogy létrehozza Rose-t – a két nő között sok hasonlóság van: mindketten rajongtak a művészetért, gazdag családi háttérrel rendelkeztek, de Wood mégsem lehetett Rose, hiszen nem utazott a Titanicon.

J. Dawson ott volt a hajón

A fiatal férfiről sokan azt hiszik, ő volt Jack. A fotó forrása: titanic.fandom.com

A Jack Dawson karakter megalkotását nem ihlette meg valóságos személy. Volt ugyan a fedélzeten egy olyan ember, akinek neve nagyon hasonlított Jackére, de őt nem Jacknek hívták. J. Dawson néven szerepelt egy ember az áldozatok között, de mint később kiderült, Joseph-nek hívták és nem utasként volt a Titanicon, hanem a hajó legénységének egyik tagja volt. James Cameron csak a forgatókönyv elkészülte után tudta meg, hogy létezett egy valós Joseph Dawson, így az, hogy a két név nagyon hasonlít egymásra, az csupán véletlen egybeesés. A Titanic bemutatója után egyébként Joseph Dawson sírjához rengeteg látogató ment el, akik különböző dolgokat vittek el oda, így mozijegy, Leonardo DiCaprio képeit és egyebeket azért, mert azt hitték, az Jack Dawson sírhelye. De tévedtek.

Molly Brown létező személy volt

Az igazi Margaret Brown (jobbra) díjat adományoz Arthur Henry Rostron kapitánynak a Titanic túlélő utasainak megmentésében nyújtott szolgálatáért. A fotó forrása: Bain News Service

A csodálatos Kathy Bates formálta meg a valóságban is a Titanic fedélzetén tartózkodó Molly Brown karakterét. A Margaret Brown néven született amerikai nő a valóságban társasági ember volt, és nagyon szerette az embereket, de nem született gazdag családba. Férje James Joseph – J.J. – Brown szintén nem volt gazdag. A házaspár mégis tekintélyes vagyonra tett szert, mivel a férfi bányamérnökként részt vett egy jelentős érc feltárásában. Margaret és J.J. 1909-ben elváltak, de továbbra is kapcsolatban maradtak egymással. Mivel jó kapcsolatot ápoltak az egykori házasok, ezért a nő számára az anyagi jólét továbbra is biztosítva volt, így azzal foglalkozhatott, amit szeretett: utazások és szociális munka.

Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek és süllyedni kezdett, Margaret volt az egyik olyan személy, aki segített más utasoknak felszállni a mentőcsónakokra, őt magát viszont nagyon nehezen tudták rávenni, hogy meneküljön a fedélzetről. Amikor viszont biztonságba helyezték a nőt, akkor Margaret sürgette a mentőcsónakot, hogy menjen vissza, hogy még több embert menthessen meg, de a csónak legénysége ezt ellenezte. Arról nincs megbízható forrás, hogy ez a mentőcsónak végül is visszatért-e és találtak-e még életben valakit. Margaret szerepe azonban ezzel még nem ért véget. A Titanic túlélőit elszállásoló hajón, a Carpathián egy bizottságot szervezett a másod- és harmadosztályon utazó túlélők szükségletei érdekében. Cselekedetei miatt a média is felfigyelt rá. A nő végül 1932-ben, 65 évesen hunyt el.

A Titanic valóban jéghegynek ütközött

A Titanic története részben igaz. A fotó forrása: nationalgeographic.org

Sajnos, a Titanic jéghegynek ütközése igaz, tehát az a filmben nem kitalált katasztrófa volt. 1912. április 14-én, 23:40-kor Frederick Fleet, az egyik őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a gépek hátramenetbe kapcsolására. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Hat kisebb nyílás keletkezett – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg –, viszont ezek éppen eggyel több rekeszt érintettek, mint amennyi károsodását még elviselte volna a hajó, hiszen lehetővé tette a víz beszivárgását. A túlélők később úgy emlékeztek, hogy a filmben látható módon a sétány fedélzetén a jéghegy darabjai ott voltak.

Bár a fedélzeten lévők az ütközéskor csak enyhe rázkódást éreztek, a tisztek előtt hamar nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága, majd pedig az is, hogy a hajó menthetetlen. A Titanic legénysége nem volt felkészülve egy ekkora vészhelyzetre, ráadásul a hajót elsüllyeszthetetlennek gondolták, így annyi mentőcsónakja sem volt, hogy mindenkit megmentsenek.

A kapitány utasítására nem sokkal éjfél után, 0:10-kor mégis megkezdték az utasok mentését, a parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. A legénység azonban nem volt felkészítve egy ilyen helyzetre, ezért sok mentőcsónakot csupán félig megtelve engedtek útjára, ennek következtében pedig sokan főként a harmadosztályon utazó utasok közül fent maradtak a fedélzeten.

A tenger beáramlott a nyitott nyílásokon és a rácsokon keresztül, és április 15-én, alig több, mint két és fél órával azután, hogy a jéghegynek ütközött, a Titanic elsüllyedt. Az ottmaradt utasok és a legénység tagjai mind a fagyos vízbe zuhant, és 15-30 percen belül meghalt. Ahogy a filmben is látható, a lámpák egészen addig égtek, míg a hajó el nem süllyedt.

Sokáig úgy tartották, hogy azalatt a két és fél óra alatt, amennyi időt a Titanic süllyedése igénybe vett, a hajó egy darabban volt, de ennek a szemtanúk beszámolói ellentmondtak, későbbi bizonyítékok pedig azt igazolták, hogy még a felszínen kettő, majd a tenger fenekén három részre szakadt. Egy túlélő, Lawrence Beesley a visszaemlékezésében arról számolt be, hogy a hajótest kettétört a „végső stádiumában”; ezt erősítette meg elbeszélésében Susan Webber, egy másik túlélő is, aki elmondta: „Láttam, hogy a leviatán középen kettéválik…”

A Titanic roncsait 1985. szeptember 1-jén találták meg egy, Jean-Louis Michel és Robert Ballard által vezetett expedíció során, akik felfedezték, hogy a hajó valóban kettétört. Így a film hitelesen mutatta be ezt a szomorú jelenetet.

A zenekar folytatta a zenélést

A zenekar tagjai sem élték túl. A fotó forrása: historyonthenet.com

A Titanic egyik legemlékezetesebb pillanata az, hogy a zenekar a hajó süllyedésekor sem hagyta abba a zenélést. A való életben arról, hogy ez így történt-e, megoszlanak a vélemények. A túlélők többsége szerint a zenekar játszott, ám abban nem tudtak megegyezni, hogy melyik dal is szólt utoljára. Sokan az „Alexander’s Ragtime Band”-ra emlékeztek, aki az „In The Shadows”-t játszotta, míg mások szerint a „Song d’Automne” volt. Az újságok viszont arról számoltak be, hogy az utolsó dal, ami elhangzott a zenekar előadásában, a „Nearer, My God, To Thee” volt, amit akkor is játszottak, amikor a Titanic süllyedni kezdett. Viszont volt olyan túlélő, aki "iszonyatos, szörnyű hazugságnak" tartja azt, hogy a zenekar játszott volna. Mások látták a zenészeket hangszereiket tartva állni, amint mentőmellényben várták, hogy mi lesz a sorsuk. A legtöbben viszont egyértelműen azt gondolják, a legbátrabb dolog, ami azon az éjszakán történt az volt, hogy a zenekar nem hagyta abba a zenét, miközben a hajó csendesen és egyre lejjebb ereszkedett a tengerben.

Az idős házaspár a valóságban is élt

Sajnos, valóban nem élte túl a Straus házaspár. A fotó forrása: wikipedia

Egy másik felejthetetlen (és szívfacsaró) pillanat a filmben egy idős, első osztályon utazó házaspár, akik egymást ölelve várták, hogy a szobájuk teljesen elmerüljön a vízben. A valóságban is élt pár a Macy áruház tulajdonosa, Isidor Straus és a felesége, Ida volt. Noha ők mindketten helyet kaptak a 8-as számú csónakban, Isidor azonban nem akarta addig elhagyni a fedélzetet, amíg egyetlen nő is ott maradt. Ida pedig gyorsan döntött: férje mellett marad. A túlélők egyike elmondta, hogy Ida azt mondta a férfinek: „Sok éve élünk együtt. Ahova te mész, oda megyek én is.” Csak Isidor holttestét találták meg.

Az utasokat kimentették a vízből     

Így mentették az utasokat. A fotó forrása: britannica.com

A filmben is láttuk, hogy a mentőcsónakok közül visszatért egy, túlélők után kutatva. Ez a valóságban is így volt, 16-ból kettő ment vissza. De a sokk és a fagyos víz miatt többen is meghaltak a csónakokban. A visszaérkezett csónakok egyike a 4-es számú, Perkis parancsnok által irányított mentőcsónak volt, ők öt embert emeltek ki a vízből, de közülük kettő rövid időn belül meghalt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította – a filmben egyébként Ioan Gruffud alakította – négy főt emelt ki a vízből társaival.

A Carpathia segített a túlélőknek

Sokan köszönhetik életüket a Carpathia legénységének. A fotó forrása: wikipedia

Öt perccel azután, hogy a Titanic elkezdett süllyedni, 0:15-kor elkezdték leadni a CQD vészjelzést a Titanic fedélzetéről, de nem sokkal később, a hajó utolsó óráiban alkalmazni kezdték az S.O.S. kódot is. 0:45-kor eresztették le az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, abban a reményben, hogy a környéken tartózkodó hajók valamelyikéről észlelik azokat, és a Titanic segítségére tudnak sietni. A közeli Californian gőzösön tartózkodóknak valóban észlelniük is kellett volna a segélyjelzést, de mint később kiderült, az őrszemek nem értették, hogy mi történik, a hajó rádiósa pedig aludt, így a vészjelző morzejeleket sem észlelhette.

Időközben a Carpathia nevű gőzös fogta az S.O.S jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Elizabeth Allen első osztályon utazó utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt. Az első csónakot, a 2-est hajnali negyed ötkor vették fel, az utolsót, a 12-est négy órával később, reggel nyolc óra körül. Habár a Carpathia eredetileg máshova tartott (Fiuma volt a célirány – ma Rijeka, Horvátország), de azért, hogy megfelelően el tudják látni a túlélőket, gondoskodhassanak róluk, megváltoztatta az útirányt, és visszatért New York-ba. A Titanic túlélői közül sokan hosszú évekig éltek, de voltak olyanok, akik nem tudták kiheverni a katasztrófát és hetekkel később meghaltak.

Volt hely Jacknek az ajtón?

A legnagyobb kritika Jack értelmetlen halálát érte. A fotó forrása: nbcnews.com

Rose egy ajtóra felkapaszkodva menekült meg a filmben, míg Jack a vízben maradt, így megfagyott. Ez a jelenet a legszomorúbb az egész történetben, és sok kérdés is megfogalmazódott abban, aki látta. Vajon Jack elfért volna Rose mellett az ajtón? A rövid válasz: igen. A mérete alapján Jack fel tudott volna jutni anélkül, hogy a tutajként használt ajtó elsüllyedt volna. A való életben egész biztosan másként fejeződött volna be ez a történet: Jack túlélőösztöne átvette volna az uralmat, Rose pedig szinte biztos, hogy nem hagyta volna, hogy szerelme halálra fagyjon a tengerben. Ezeket a dolgokat figyelembe véve Jack halála értelmetlennek tűnik, ezért is váltott ki sokakból felháborodást a film ezen aspektusa. A Mythbusters még egy epizódot is készített a Titanic-jelenetről, és az eredmények azt mutatták, hogy Jack fel tudott volna mászni az ajtóra anélkül, hogy az elsüllyedne.

Annak ellenére, hogy Jack a való életben élhetett volna-e vagy sem, James Cameron rendező határozottan védi a döntését, és nem ért egyet a vitázókkal. Bár ez bizonyára nem változtat azon a tényen, hogy Jack életben maradhatott volna, ha Rose egy kicsit arrébb csúszik az ajtón. S persze, ha a rendezőnek nem célja, hogy szándékosan ölje meg Jacket, épp úgy, mint a jeges Atlanti-óceán.

Forrás:

screenrant.com

Felső kép: Az eredeti RMS Titanic. A fotó forrása: wikipedia