Jó lenne azt gondolni, hogy igazságszolgáltatási rendszerünk teljesen tévedhetetlen, de sajnos ez nem így van. Az igazságszolgáltatás néha igazságtalanul működik, és gyakran bizonyítékok hiányában, vagy nem megfelelő bizonyítékokkal hoznak döntést az illetékesek. Ilyenkor előfordul az is, hogy az elítéltet kivégzik, majd később újra vizsgálva az ügyet kiderül, hogy az elkövető ártatlan volt. De akkor már késő...

Mai írásomban olyan emberekről kerestem történeteket, akik nem követték el azokat a bűnöket, amikért az életükkel fizettek.

Halálraítéltek, akiket kivégeztek és csak évek múlva derült ki, hogy valójában ÁRTATLANOK voltak. 10 könnyfakasztó történet a múltból.

1. Cameron Todd Willingham

1991. december 23-án tűz ütött ki Cameron Todd Willingham családi házában, a texasi Corsicanában. A tűzben Willingham mindhárom lánya meghalt: a kétéves Amber Louise és az egyéves ikrek, Karmen Diane és Kameron Marie. Maga Willingham csak kisebb égési sérüléseket szenvedett, kimenekült a házból. Stacy, Willingham felesége a tűz idején nem volt otthon. 1992-ben gyújtogatás miatt ítélték el Willinghamet, mert az ügyészek azzal vádolták, hogy ő gyújtott tüzet és ölte meg a gyerekeket, hogy megpróbálja leplezni a lányok bántalmazását. Erre azonban nem volt bizonyíték. Ügyvédje fellebbezéseit sorra elutasították. Bár felesége is mondta az ügyészeknek, hogy soha nem bántotta férje a gyerekeket, mégis bűnösnek nyilvánították és 2004-ben halálra ítélték, majd kivégezték. A texasi igazságügyi tudományos bizottság később megállapította, hogy a bizonyítékokat félreértelmezték. A tűzvizsgálat során hibát hibára halmoztak, ezért 2009-ben újra elővették az ügyet. Egy év múlva egy négy főből álló testület elismerte, hogy a nyomozók hanyag tűzvizsgálatot végeztek. Mint kiderült, a tűz valóban véletlen volt, és Willingham ártatlanul halt meg.

2. Ruben Cantu

1984. november 8-án éjjel, körülbelül 23:30-kor a 17 éves Ruben Cantu, és 15 éves barátja, David Garza betört egy üres, épülő San Antonio-i házba, és fegyverrel kirabolt két spanyol férfit. A két áldozat, Pedro Gomez (25 vagy 35 éves) és Juan Moreno (19 éves) egy építkezésen dolgoztak, éjjel pedig azért aludtak ott, hogy védekezzenek a betörések ellen, mivel a munkaterületről nemrég elloptak egy vízmelegítőt. A két áldozat zsebe tele volt a keresetükkel a rablás idején. Cantu és Garza puskát vittek, amellyel elvették a két férfi karóráját. Amikor megpróbálták elvinni a készpénzt, megszakította őket Gomez kísérlete: a férfi megpróbálta elővenni a matraca alá rejtett pisztolyt. A fiúk rálőttek legalább kilencszer mindkét áldozatra. Azt hitték, hogy megölték őket, és elmenekültek a helyszínről. Juan Moreno túlélte a támadást, és röviddel az esemény után el tudta hagyni a házat, bár elvesztette az egyik tüdejét, egy veséjét és gyomra egy részét. Később egy tanár arról számolt be, hogy három gyerek vett részt a rablásban, de a gyerekek elmondása szerint Cantu volt az, aki gyilkolt. Társa, Garza is ellene vallott, illetve az áldozat is azonosította. Cantut gyilkosság miatt elítélték, majd 1993-ban a texasi tinédzsert méreginjekcióval kivégezték. Körülbelül 12 évvel halála után a vizsgálatok azt mutatták, hogy Cantu valószínűleg nem követte el a gyilkosságot. Juan Moreno visszavonta vallomását, hozzáfűzve, hogy nyomást érzett a rendőrök részéről, hogy Cantu képére mutasson, de egyáltalán nem biztos abban, hogy ő volt a tettes. Garza is beismerte, hogy ő is hamisan vádolta meg társát, és később magára vállalta a gyilkosságot.

Az akasztás népszerű kivégzési módszer volt

3. Larry Griffin

Griffint 1995-ben küldték a halálba egy 1981-ben bekövetkezett gyilkosság miatt, amelyet Quintin Moss, Missouri drogkereskedője ellen követett el. Larry Griffin sosem ismerte be bűnösségét, ártatlannak vallotta magát mindig, és úgy tűnik, igazat mondott. Nem voltak olyan DNS-bizonyítékok, amelyek összekötnék Griffint a gyilkossággal, és az 1981-es ítélet egyetlen kulcsfontosságú szemtanú, Robert Fitzgerald vallomására támaszkodott. A lövöldözés helyszínén tartózkodó rendőr, Michael Ruggeri azt állította, hogy a szemtanú által elmondott történet hamis volt, annak ellenére, hogy Ruggeri saját tárgyalásán tett vallomása alátámasztotta a tanú állítását. A lövöldözés második áldozata, Wallace Conners elmondta, hogy a védelem és az ügyészség soha nem vette fel vele a kapcsolatot, a rendőrség soha nem hallgatta meg. A támadásban megsebesült Conners szerint a feltételezett szemtanú nem volt jelen a lövöldözésen, mint ahogy a vádlott, Larry Griffin sem.

4. Carlos DeLuna

Carlos DeLunát azzal vádolták, hogy 1983. február 4-én este megölt egy benzinkúton dolgozó nőt, a 24 éves Wanda Lopezt a texasi Corpus Christiben. A fiatal nő több szúrt sebet kapott és belehalt a sérüléseibe. Lopez – éppen a rendőrséget hívta –, hogy bejelentsen egy gyanús személyt, amikor a támadás történt. A bűncselekmény különösen azért volt értelmetlen, mert a rendőrségi szalag szerint Lopez a késelés idején pénzt adott támadójának. Carlos DeLuna ártatlannak vallotta magát és meg is nevezte a férfit, aki elkövette a gyilkosságot, Carlos Hernandezt, aki Lopez korábbi szerelme. Hernandez büntetett előéletű volt és többeknek is dicsekedett a gyilkossággal, mégis Carlos DeLunát végezték ki a késelés miatt. Csaknem 20 évvel később a Chicago Tribune olyan bizonyítékokat tárt fel, amelyek azt mutatták, hogy DeLuna valószínűleg ártatlan volt. A bizonyítékok szerint Carlos Hernandez –, aki már sokszor beismerte a gyilkosságot –, követte el a bűncselekményt. Wanda Lopez testvére, Richard 2006 júniusában nyilatkozatot adott ki: "Miután a Chicago Tribune-ben nemrég feltárt és kinyomtatott információkat gondosan átnéztem, meggyőződésem, hogy nem Carlos DeLuna ölte meg a nővéremet, és hogy Carlos Hernandez volt az igazi gyilkos."

5. David Wayne Spence

David Spence-t két 17 éves lány megerőszakolásával és megkínzásával, majd megölésével, valamint egy 18 éves fiú meggyilkolásával vádolták és Wacóban végezték ki. David Spence-nek korábban kábítószer ügyei is voltak. A gyilkosságokra egy kisbolt tulajdonosa bérelte fel, eredetileg mást akart megöletni, de Spencer elvétette és tévedésből a három fiatalt ölte meg. Az ügyben Muneer Deebet, a kisbolt tulajdonosát is vád alá helyezték és halálra ítélték. Ő új tárgyalást kapott, és 1993-ban felmentették, azóta már meghalt májrákban. Végig kitartóan állította, hogy sem neki, sem Spence-nek semmi köze a gyilkosságokhoz. A nyomozást vezető rendőr, Ramon Salinas a fellebbezési eljárás során elismerte, hogy komoly kétségei vannak Spence bűnösségével kapcsolatban. „Az a véleményem, hogy David Spence ártatlan volt. A vizsgálat nyomán semmi sem vezetett minket egy olyan bizonyítékhoz, amely igazolta volna, hogy részt vett benne.” Marvin Horton, az ügyben érintett volt waco-i rendőrhadnagy is azt mondta: "Nem hiszem, hogy David Spence követte el ezt a bűncselekményt." Az ügyészség Spence ellen harapásnyomok köré építette a tárgyalást – egy állami szakértő szerint az egyik lány testén a harapásnyomok megegyeztek Spence fogaival –, és ez rendkívül megbízhatatlan bizonyíték. (Később kiderült, hogy a harapásnyomok nem az ő fogai által kerültek a lány testére.) Ráadásul Spence már börtönben volt, 90 éves büntetését töltötte le egy 18 éves férfi súlyos szexuális bántalmazása miatt, amikor a waco-i gyilkosságok miatt vád alá helyezték. A tárgyaláson vallomást tett börtönben lévő hat tanú közül kettő később visszavonta, amit mondott korábban, mert cigarettát, és alkoholt kaptak, egyiküknek pedig házastársi látogatásokat engedélyeztek egy barátnőjével, cserébe a Spence elleni vádakért.

6. George Stinney

Ennek a történetnek a főszereplője mindössze 14 éves volt akkor, amikor az eset történt, és sajnos nem is élhetett tovább. Ő minden idők legfiatalabbja, akit kivégeztek. George Stinneyt két kislány brutális meggyilkolásával vádolták meg 1944-ben. Az egyetlen "bizonyíték" csupán az volt, hogy látták a fiút a 7 és a 11 éves kislányokkal beszélni. Alcolu városában akkoriban a vasúti sín egyik oldalán fehérek, míg a másikon feketék éltek. A két fehér kislány virágszedés közben eltévedt, és a feketék lakta területen kötöttek ki. George-tól és a testvérétől kértek útbaigazítást, hogy hazataláljanak. Másnap találták meg egy sáros vízzel teli vödörben a két kislány holttestét. Mivel sok szemtanú látta, hogy utoljára a fiúval beszéltek, így nem tettek túl sok erőfeszítést a rendőrök, hogy rendesen kinyomozzák az ügyet. A rendőrök és a bíróságon is mindenki fehér volt, ennek köszönhetően az ítélet megszületésére nem kellett éveket várni: a fiúnak esélye sem volt, szinte azonnal kimondták rá a halált. A kivégzés villamosszékben történt. A felnőttekhez méretezett szék nagy volt neki, ezért a kezében tartott Bibliájára ültették. Ráadásul a fejpánt mérete sem volt megfelelő, így a kivégzés valóságos kín volt George számára, mivel lecsúszott a fejéről, így nem gyilkolta meg rögtön. Az arcán arcmaszkot helyeztek el, de az félrecsúszott és látszott, hogy könnyek folynak le a fiú arcán. Az ügyét hetven évvel a kivégzése után újravizsgálták és kiderült: ártatlanul ítélték halálra.

Villamosszék. Vannak helyek, ahol még most is alkalmazzák

7. Leonel Torres Herrera

Leonel Torres Herrerát két texasi rendőr, David Rucker és Enrique Carrisalez meggyilkolása miatt ítélték halálra. A gyilkosságok 1981. szeptember 29-én, Brownsville és Los Fresnos közötti autópálya mentén, két különböző helyen történtek. Enrique Hernandez, Carrisalez járőrautó-partnere azonosította Herrerát. Hernandez azt is elmondta, hogy Herrera csak az a személy volt az autóban, akit megállítottak. Leonel Torres Herrera testvére, Raul – mielőtt meghalt – elmondta, hogy ő gyilkolta meg a két rendőrt, és az ügyvédje jelenlétében alá is írt egy nyilatkozatot ezzel kapcsolatban. Raul egykori cellatársa is jelentkezett, és ő is megerősítette a vallomást egy újabb nyilatkozattal. Később Raul fia is, aki 9 éves volt a gyilkosságok idején, aláírta a nyilatkozatot, mely szerint apja volt a gyilkos. A negyedik nyilatkozatot a Herrera testvérek iskolatársa, ifjabb Jose Ybarra írta alá. Mindez 1984-ben történt. Ybarra állítása szerint Raul 1983-ban közölte vele, hogy meglőtte a két rendőrt. Leonel azt mondta, hogy a rendőrök ezzel tisztában voltak, mégis visszatartották a vallomásokat. A nyilatkozatokkal a kezében ő maga indíttatott egy újabb tárgyalást, viszont bizonyítékok hiányában elutasították. Herrera fellebbezett. 1993 januárjában az Egyesült Államok Legfelsõbb Bírósága úgy ítélte meg, hogy Herrera tényleges ártatlansági állítása nem akadályozza a kivégzését. Herrerát méreginjekcióval 1993. május 12-én, négy hónappal a döntés után kivégezték. Herrera utolsó nyilatkozata a következő volt: "Ártatlan vagyok, ártatlan, ártatlan. Ártatlan ember vagyok, és valami nagyon nagy baj történik ma este. Isten áldjon mindannyiótokat. Készen állok.”

8. Jesse Tafero

Jesse Tafero esete nemcsak azért tragikus, mert végül ártatlannak nyilvánították a bűncselekmény miatt, amiért elítélték, hanem azért is, mert kivégzését hihetetlenül embertelennek tartották. 1976-ban Tafero barátnőjével, Sonia Jacobsszal, tíz hónapos kislányukkal, Jacobs 6 éves fiával és egy barátjával, Walter Norman Rhodes-szal utazott. Floridában letértek az útról, és az autójukban aludtak, amikor Phillip Black rendőrtiszt és egy látogató kanadai konzol, Donald Irwin megtalálta őket. Blacket és Irwint agyonlőtték. Sonia Jacobsot és Jesse Taferót letartóztatták. Ők elmondták a rendőrségen, hogy Rhodes lőtte le a két embert, és ők csak azért mentek vele, mert úgy érezték, hogy nincs más választásuk. Lőpormaradványokat találtak Tafero és Rhodes kezén, de Jacobsén nem. Rhodes azt vallotta, hogy Tafero és Jacobs húzták meg a ravaszt. Az egyetlen további bizonyíték, amely közvetlenül Jacobsra és Taferóra terelte a gyanút, egy rab tanúvallomása volt, aki azt állította, hogy Jacobs beismerte a gyilkosságot, amíg börtönben voltak. Jacobsot és Taferót egyaránt bűnösnek találták és halálra ítélték. Mindkettő ártatlannak vallotta magát és fellebbezésekért küzdött. Rhodes visszautasította vallomását és beismerte, hogy ő lőtt, de aztán visszatért eredeti történetéhez. Taferót 1990. május 4-én villamosszékbe helyezték. A kivégzést háromszor állították le, amikor Tafero fejéből tűz és füst kezdett kijönni. Még mindig élt, mozgott és lélegzett, amikor először leállították a kivégzést. Sonia büntetését életfogytiglanra módosították. Tafero hátborzongató halála után Rhodes végül beismerte a hatóságoknak, hogy ő lőtt, de a büntetését nem változtatták meg, és 1994-ben szabadlábra helyezték.

9. Colin Campbell Ross

1921-ben történt meg ez a gyilkosság az ausztráliai Melbourne-ben. A 12 éves Alma Tirtschke-t elküldték a nagynénjéhez, de sosem tért vissza. A kislányt megerőszakolták, majd megfojtották egy sikátorban. A címsorok rettenetes bűncselekményről számoltak be, és azt állították, hogy szabadon van egy mániákus gyilkos. Mivel az újságok pánikot keltettek, a rendőrség kétségbeesetten kereste a gyilkost. Colin Campbell Ross jelentette a rendőrségen, hogy látta a lányt a szalonjánál sétálni, és más tanú is kijelentette, hogy látták őt, amikor egy férfi követte. A személy leírása nem felelt meg Ross külsejének. Viszont a rendőrség ezt figyelmen kívül hagyta, és Rossra összpontosította a figyelmet, mivel egyszer már előzetes rendőri nyilvántartásban volt, bár akkor felmentették egyik ügyfelének lövöldözése és rablása miatt. Ross számos tanút megnevezett, akik alibit szolgáltathattak neki, elmondták volna, hogy a szalonjában volt a gyilkosság idején. A tanúit azonban sosem hallgatták ki. 1921 januárjában Ross-t letartóztatták és gyilkossággal vádolták meg. A tárgyaláson a börtönből hívtak tanút, aki hamis tanúskodást követett el, azt mondta, hogy Ross beismerte a gyilkosságot. Két másik tanú: egy prostituált és egy jövendőmondó megerősítették ezt, és ezért jutalompénzt kaptak. Alma Tirtschke hajszálait összehasonlították a Ross otthonában talált szőrökkel, az egyik szőke volt, a másik vörös, de egy vizsgáló mégis azt vallotta, hogy ugyanattól a személytől származnak. Ross-t bűnösnek találták és halálra ítélték. Az akasztást alkalmazták kivégzésekor. Lógatásánál új típusú kötelet használtak, amely nem törte ki a nyakát, csak eltörte, így lassan fulladt meg. Évtizedekig számtalan ember törekedett Ross nevének tisztára mosására, és 2008. május 8-án ő lett a máig egyetlen bírósági eljárás során kivégzett személy, akinek megkegyelmeztek az ausztrál történelemben.

10. Harry Gleeson

Amíg Colin Campbell Ross Ausztráliában az egyetlen, aki kegyelmet kapott, addig Írországban Harry Gleeson-t nyilvánították ártatlannak. Bár mire ez megtörtént, az 76 évbe telt. Mary „Moll” McCarthy egy kis lepukkant házban lakott egy John Caesar nevű férfi farmjának közelében. A nő kissé kitaszítottnak számított, akinek 7 gyermeke legalább 6 különböző apától született, és egyedül nevelte őket. 1940. november 21-én Harry Gleeson nagybátyja John Caesar farmján dolgozott, amikor felfedezte McCarthy holttestét. Kétszer arcon lőtték. Hét nappal később Gleesont letartóztatták a nő meggyilkolása miatt. Az ír rendőrség azt állította, hogy Gleeson McCarthy hetedik gyermekének az édesapja. Noha a gyermek csecsemőkorában halt meg, a rendőrség azt feltételezte, hogy Gleeson megölte McCarthyt azért, hogy nagybátyja ne értesüljön a törvénytelen gyermekről. Gleeson úgy vélte, nagybátyja megfosztja örökségétől, ha felfedezi az igazságot. Kevés bizonyíték volt Gleeson ellen. Az ügyészek azt állították, hogy a halál ideje november 20-án este volt, de az orvosi dokumentumok szerint a halál ideje valamikor november 21-ére esett. Gleesonnak november 21-re volt alibije, de előző estére nem. Harry nagynénjét és nagybátyját soha nem hívták be tanúskodni a nevében annak ellenére, hogy a rendőrség nagyon megbízhatónak tartotta őket. Az ügyészek azt állították, hogy John Caesar lőfegyverhez lőszert vásárolt, amely megegyezett a McCarthy meggyilkolásához használt golyókkal, de a boltban történő regisztráció más történetről tudott igazolást bemutatni. Gleesont 1941 februárjában bűnösnek találták és felakasztották annak ellenére, hogy családja, ügyvédei és a közösség számos tagja is azt állította, hogy nem lehet bűnös. Kivégzése után az emberek kezdték el kivizsgálni az esetet, és ez hosszú évtizedek leforgása alatt sikerült. Arra jutottak, hogy a rendőrség egyik tagja volt McCarthy hetedik gyermekének apja, és ő ölte meg a nőt, majd megvádolta Gleesont, hogy megvédje magát. Végül 2015. december 19-én Michael D. Higgins elnök aláírta az ír történelem egyetlen posztumusz kegyelmét Harry Gleeson részére, amelyet a következő évben egy ünnepségen adtak át családjának.

Halálbüntetés Magyarországon

Szemere Bertalan volt az első Magyarországon, aki tévedésnek nevezte a halálbüntetést, és javasolta, hogy "örökfogságot” végezzenek helyette. Az 1843-as büntetőjogi javaslat témája a halálbüntetés eltörlése volt, de ez akkor nem valósult meg, sikertelen maradt a kezdeményezés.

Az első modern magyar büntető törvénykönyv, a Csermegi-kódex 1878-ban lehetőséget adott a halálbüntetésre, de csak felségsértés és gyilkosság esetén. Később, 1956 után koncepciós perekben is alkalmazták a halálbüntetést.

Végül Magyarországon 1990-ben törölték el végleg, de előtte is már ritkábban alkalmazták.

Forrás:

origo.hu

stories.avvo.com

historycollection.com

wikipedia.org

Képek: pixabay, pexels, wikimedia